Két film, két szerelem, időtlenség, álmok; magával ragadó, szürreális képsorok, kellemes zene. A Karácsony környéki (igen, késésben vagyok...) nyáltengert át lehet vészelni okos, mégis kellemes mozikkal, például ezekkel itt.

Elolvasom »

Vegyes, vegyes. Akit érdekelnek az újabb zombi-horrorok, az úgyis megnézi, akit meg nem, az lapozhat is. Nekem egy kicsit csalódás a 28 héttel később, gondolom azért, mert túl sokat vártam az első rész után. Ott még volt történet, a kötelező ijesztgetések mellé belefért egy kis elmélkedés arról, hogy mit hoz ki az emberekből az ismeretlentől való félelem. Voltak egymás ellen forduló emberek, és volt összefogás. Túlzásba nem vitték azért, a lényeg az volt már akkor is, hogy beszarjunk.

Elolvasom »

Elolvasom »

Rég jártam a Radnótiban, mindig élményszámba megy a szűk tér, a gyufaskatulya méretű színházterembe tömörített nagyvilág. Mellettem a pótszéken az Igazgató Úr, Bálint András kuncogta végig az előadást, mintha először látná. Pedig évek óta megy A kripli, csak épp a szereplőket cserélték le, ahogy nézem.

Elolvasom »

Valamiért úgy emlékeztem, ilyen címen is futott a film, de látom, hogy Szomszédaink, a Totorók, meg A varázserdő titka volt a két magyar címvariáns. Nem anime (de majd Z kijavít...), a japánság és a rajzfilmség nem elég (hamarosan nézem az Akirát, az viszont igen). (kicsit siettem, úgy tűnik, minden anime...) Szép mese, a legegyszerűbb, amit valaha láttam, például azért, mert nincs benne rosszember.

Elolvasom »

Végre megint egy mese, amit szégyenkezés nélkül lehet szeretni, amin nevetni lehet, ahol szurkolni lehet a szereplőknek. Végre egy olyan film, amiért kitalálták a mozit! Ez a tökéletesrandifilm (ha van olyan), mert a romantikát, az égről a csillagot is lehozó szerelmes történetet áthatja a jóízű fekete humor, az (ön)irónia. Hullahegyek szegélyezik a szereplők útját, szénné égő, lezuhanó és megfulladó emberek, a legtöbbjüket azt hiszem leszúrják.

Elolvasom »

Mr. Brooks pszichopata. Na nem azért, mert sorozatgyilkol - azt sokan csinálják, nem nagy ügy. Ráadásul mennyi amatőr! Ebben a filmben is akad pár kontár, egyikük még a véres baltát is a helyszínen hagyja...Bezzeg Mr.Brooks! Ő művész ("You're a fuckin' artist, Earl ...")! Viszont van egy másik énje, akivel folyton vitatkozik. Aki mindig a rosszra csábítja, aki folyton ráveszi az ölésre, csak most az egyszer, utoljára.

Elolvasom »

Szombaton volt a szokásos (fél)éves tekerés, a CriticalMass. Hogy elértük-e már a kritikus tömeget, azon inkább a Kétértelműn tűnődök (plusz videók...), ez a blog a jó dolgokra koncentrál :-)

Képeket itt lehet nézegetni, nem volt sok időm fotózni.

Elolvasom »

Tegnap a Trafóban jártam, előző nap bukkantam rá erre az előadásra: Trisha Brown: Early works. Megint utólag szólok, persze, de annyira nem ismertem őket, hogy kicsit zsákbamacska volt nekem. A nő egy hatvan körüli koreográfus, aki a 60-as, 70-es évek New Yorkjában próbálkozott mindenféle formabontó darabbal. A büfében némafilmként peregtek régi fölvételek: utcán, parkban, háztetőkön hadonásztak az akkori fiatal, kísérletező táncosok. Az elsőre szokatlan, kapkodó mozdulatokban én elég gyorsan fölfedeztem a jóga, vagy épp a taichi jellegzetességeit, de persze lehet, hogy csak nekem jut mindenről ugyanaz az eszembe.

Elolvasom »